HOGY IS KEZDŐDÖTT...? A bikfalvi csempemanufaktúra története
Hogy ki kit választott, a ház minket, vagy mi a házat?- nehéz kérdés, de feleségemmel Várallyay Réka művészettörténésszel hamar rájöttünk, a Kóréh-Dénes-udvarházzal nem egy megszokott „házasodáson” estünk át, hanem új családtaggal gyarapodtunk. Egy sok meglepetést tartogató lófőszékely kisnemesi udvarházzal.
Az egyik ilyen ajándék a ház részéről, a kályhacsempék belopódzása volt életünkbe. Előtte semmit nem tudtam az erdélyi régi csempeművességről. Mint képzőművész, néha múzeumokban rácsodálkoztam egy-egy szép darabra, de soha nem gondoltam, hogy komolyabb dolgom lesz velük. A cserepesről pedig semmit sem tudtam. A „csempeláz” a ház körüli első földmunkákkal kezdődött. A ház háta mögötti vízelvezető árok kialakításánál a sok cserépedény-töredékkel együtt előbukkantak a csempedarabok is. Először csak kormeghatározó szerepet tulajdonítottam nekik, és motivációt jelentettek a számomra nehéz és idegen lapátoláshoz. Feleségem lelkesedése a töredékekért jól szórakoztatott, de ahogy szaporodtak a darabok, úgy nőtt bennem is a csempeláz. A ház belső tereiben végzett munkálatok során tömegesen előjövő darabok azonban már teljesen megfertőztek. Először csak szenvedélyesen osztályoztam őket csempetípusonként, majd a minták kiszerkesztése, feltérképezése következett. Ezzel párhuzamosan elástam magam a szakirodalomban, megpróbálva beazonosítani csempéimet. Sepsiszentgyörgyi otthonunk konyhája lassan funkciót cserélt, ellepték a csempék! Ezen a ponton fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy rekonstruálom a kályhacsempéket, és abból állítok vissza egy kályhát és egy igazi cserepest. A folyamat évekig tartott, és közben egyre "bensőségesebb" viszonyba kerültem a régi erdélyi csempék lelkivilágával. Felfedték készülésük titkait, így egyre hitelesebb rekonstrukciókat készítettem korabeli eljárással és anyaghasználattal. Felkutattam a régi bikfalvi agyaglelő-helyeket, kísérleteket végeztem az anyaggal, csempedúcokat faragtam, akár a régi mesterek. Ezen a ponton fogalmazódott meg a gondolat, hogy szélesebb körben is lehetne kamatoztatni ezt a folyamatosan gyarapodó tudást, szakmai tapasztalatot, ami az évek során összegyűlt egy kis látványműhely formájában. A kiindulási pontot a kis birtokunk területén talált nagyszámú csempetöredék adja, amiből eddig ötöt sikerült rekonstruálni, mindegyik egyedi, a szakma előtt eddig ismeretlen. Elkészült első késő reneszánsz kályhánk is az egykori tisztaszobába, ami tökéletesen működik, és csodaszép! Célunk egy olyan önfenntartó kis manufaktúra beindítása, ami a régi csempeműhelyek mintájára helyi anyagok és lehetőleg helyi munkaerő felhasználásával minőségi csemperekonstrukciókat hoz létre. Mint képzőművész, számomra a kályhacsempék szépségén túl, maga a folyamat izgalmas. A helyi agyagból, helyi körtefába faragott dúcokba nyomkodott csempe, a környező erdők fáival kiégetve emberek és állatok megélhetését biztosítja, akik ezért fenntartják a folyamatot egy olyan vidéken, ahol a faluk elnéptelenedéséről, a vidéki élet kilátástalanságáról és városfüggőségéről beszélünk. Éppen ezért a létrejövő műhelyt, egy picit „műalkotásnak” is tekintem, ami nyitott a közönség számára. Hisz bárki kipróbálhatja magát, mint csempenyomkodó mestert, rácsodálkozva arra az egyszerű, és természetes csodára, ahogy egy csempe születik. Péter Alpár
