HOGY IS KEZDŐDÖTT...? A bikfalvi csempemanufaktúra története

Hogy ki kit választott, a ház minket, vagy mi a házat?- nehéz kérdés, de feleségemmel Várallyay Réka művészettörténésszel hamar rájöttünk, a Kóréh-Dénes-udvarházzal nem egy megszokott „házasodáson” estünk át, hanem új családtaggal gyarapodtunk. Egy sok meglepetést tartogató lófőszékely kisnemesi udvarházzal.

Az egyik ilyen ajándék a ház részéről, a kályhacsempék belopódzása volt életünkbe. Előtte semmit nem tudtam az erdélyi régi csempeművességről. Mint képzőművész, néha múzeumokban rácsodálkoztam egy-egy szép darabra, de soha nem gondoltam, hogy komolyabb dolgom lesz velük. A cserepesről pedig semmit sem tudtam. A „csempeláz” a ház körüli első földmunkákkal kezdődött. A ház háta mögötti vízelvezető árok kialakításánál a sok cserépedény-töredékkel együtt előbukkantak a csempedarabok is. Először csak kormeghatározó szerepet tulajdonítottam nekik, és motivációt jelentettek a számomra nehéz és idegen lapátoláshoz. Feleségem lelkesedése a töredékekért jól szórakoztatott, de ahogy szaporodtak a darabok, úgy nőtt bennem is a csempeláz. A ház belső tereiben végzett munkálatok során tömegesen előjövő darabok azonban már teljesen megfertőztek. Először csak szenvedélyesen osztályoztam őket csempetípusonként, majd a minták kiszerkesztése, feltérképezése következett. Ezzel párhuzamosan elástam magam a szakirodalomban, megpróbálva beazonosítani csempéimet. Sepsiszentgyörgyi otthonunk konyhája lassan funkciót cserélt, ellepték a csempék! Ezen a ponton fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy rekonstruálom a kályhacsempéket, és abból állítok vissza egy kályhát és egy igazi cserepest. A folyamat évekig tartott, és közben egyre "bensőségesebb" viszonyba kerültem a régi erdélyi csempék lelkivilágával. Felfedték készülésük titkait, így egyre hitelesebb rekonstrukciókat készítettem korabeli eljárással és anyaghasználattal. Felkutattam a régi bikfalvi agyaglelő-helyeket, kísérleteket végeztem az anyaggal, csempedúcokat faragtam, akár a régi mesterek. Ezen a ponton fogalmazódott meg a gondolat, hogy szélesebb körben is lehetne kamatoztatni ezt a folyamatosan gyarapodó tudást, szakmai tapasztalatot, ami az évek során összegyűlt egy kis látványműhely formájában. A kiindulási pontot a kis birtokunk területén talált nagyszámú csempetöredék adja, amiből eddig ötöt sikerült rekonstruálni, mindegyik egyedi, a szakma előtt eddig ismeretlen. Elkészült első késő reneszánsz kályhánk is az egykori tisztaszobába, ami tökéletesen működik, és csodaszép! Célunk egy olyan önfenntartó kis manufaktúra beindítása, ami a régi csempeműhelyek mintájára helyi anyagok és lehetőleg helyi munkaerő felhasználásával minőségi csemperekonstrukciókat hoz létre. Mint képzőművész, számomra a kályhacsempék szépségén túl, maga a folyamat izgalmas. A helyi agyagból, helyi körtefába faragott dúcokba nyomkodott csempe, a környező erdők fáival kiégetve emberek és állatok megélhetését biztosítja, akik ezért fenntartják a folyamatot egy olyan vidéken, ahol a faluk elnéptelenedéséről, a vidéki élet kilátástalanságáról és városfüggőségéről beszélünk. Éppen ezért a létrejövő műhelyt, egy picit „műalkotásnak” is tekintem, ami nyitott a közönség számára. Hisz bárki kipróbálhatja magát, mint csempenyomkodó mestert, rácsodálkozva arra az egyszerű, és természetes csodára, ahogy egy csempe születik. Péter Alpár


Featured Posts
Posts Are Coming Soon
Kövess minket!
Recent Posts
Archive
Search By Tags